Egy kutya néha nem csak egyetlen esélyt kap a boldogságra. Én a másodiknál tartok. Olvasd el a történetem!


Buksi, a tragikus

Buksi vagyok, aki menhelyen kezdte életét. Szerencsére hamar örökbe fogadtak. A családban, ahol éltem, mindenki nagyon szeretett. Igazi családtagként tekintettek rám, a gazdasszony pedig rengeteg finom falatot csempészett a tányéromba. Az ő eledelükből ehettem! Nagyon ízlettek a nekem szánt maradékok, bár néha fájt a pocim tőlük.

Ahogy teltek az évek, nagy, felnőtt kutya lettem, egy igazi házőrző. Hűségesen vigyáztam a családra, az otthonomra, és továbbra is fejedelmi lakomákban részesültem. Ám valami nem volt rendben velem. A hasam egyre többször fájt, és az ürítés sem ment könnyen. Már nem szerettem kergetni a labdát, mert annyira meghíztam, hogy alig tudtam futni.

A szőröm fakó lett, és állandó viszketés kínzott. Minden energiám elhagyott, csak csendben heverésztem. Persze enni mindig felkeltem, a gazdasszony főztje továbbra is ízlett, de valahogy már éreztem, hogy ennek köze lehet ahhoz, hogy rosszul érzem magam. Hiába próbáltam ezt jelezni a gazdáimnak, sajnos nem értettek kutyanyelven, így továbbra is ugyanazokat az ételeket kaptam.

Tudtam, hogy szeretnek, és én is rajongtam értük, mégis egyre romlott az állapotom. Végül elvittek egy furcsa helyre, ahol egy hideg asztalra fektettek, és egy fehér köpenyes, barátságos alak tapogatott, és csóválta a fejét. Nem értettem, mit mondanak, de éreztem, hogy mindenki szomorú, a gazdáim sírtak is, miközben simogattak. Végül egy apró szúrást éreztem, és lassan elmúlt minden fájdalmam.

Zsömi, a szerencsés

Képzeljétek, újjászülettem! Most Zsöminek hívnak, és bár ismét egy menhelyen kezdődött a pályafutásom, hamar újra kikötöttem egy másik szerető családnál. Akárcsak az előző életemben, itt is vártam, hogy majd sok finomság pottyan le nekem "véletlenül" az ebédlőasztalról, azonban az új gazdáim nagyon furcsa dolgot tettek.

Hosszasan beszélgettek, és többször is említették a Kutyakajas.hu Webáruház szavakat, majd egy zörgő zsákból ínycsiklandó illatok csapták meg az orromat, és a tálamba olyan finom eledel került, amilyet még soha nem kaptam! Ez lett a kedvencem! Hamar megtanultam, hogy az emberek ezt Happy Dognak nevezik, és előszeretettel emlegették kutya pajtásaim gazdijainak.

Vajon azért, hogy az ő kutyusaik is ilyet egyenek? Amellett, hogy ez a táp rendkívül ízletes volt, úgy éreztem, hogy kicsattanok az energiától! Naphosszat tudtam volna futkározni, és direkt előnyt adtam a macskáknak, különben simán utolértem volna őket! Mindenki simogatta és dicsérte a bundámat, hogy milyen szép fényes.

Egy nap ismét elmentünk a fehér köpenyes ember furcsa szagú szobájába. Egy kicsit megijedtem, hogy megint mindenki szomorkodni fog, de a köpenyes csak megrázta a gazdám kezét, és ennyit mondott: "Gratulálok! Az ön kutyája makkegészséges, hála a gondos etetésnek!"

Vajon ezt azt jelenti, hogy jó kutya vagyok?